SHATTER ME
RÖVID TÖRTÉNET: Kim Jongin egy átlagos, kedves, szelíd kisfiú. Van
egy legjobb barátja, Sehun, vannak gyönyörű érdemjegyei az osztálynaplóban, a mosolya
pedig minden tízéves kislány szívét megdobogtatja. A szülei ott ülnek minden
szülői értekezleten, büszkén verve a mellüket, hogy mennyire helyes, okos
kisfiuk van. Hát nincs is itt vele semmi probléma, vajon az én gyerekem miért nem ilyen tökéletes?
Persze, hát a szomszédnál még a fű is zöldebb, nem igaz?
Kim Jongin egy rémült, megalázott, darabokra hullott tízéves. Van egy szörnyeteg az életében, aki nem az ágy alatt rejtőzik, hanem a másik hálószobában alszik esténként, és az apjának nevezi magát. A szörnyetegnek van egy familiárisa, aki minden szörnyűség alkalmával alkoholban keresi a vigaszt az ignoranciájára, és az anyjának nevezi magát. Van egy legjobb barátja, Sehun, aki erről mit sem tud. Jongin jól teljesít az iskolában, mert tudja, hogy ha nem teszi, azt a szüleinek nevezett démonok nem nézik jó szemmel... csak borzalmassal. Jonginnak vannak falai, jó magasak, több méter vastagok, amik mögé bebújhat, ha lendül a kéz. Áttörhetetlenek.
Vagy mégsem...?
KORHATÁR: NC-17//18+, szigorúan!!!
FIGYELMEZTETÉSEK: Nemi erőszak, gyermekbántalmazás, durva nyelvezet, mentális problémák, grafikus leírások, kifordított valóságok
ÍRÓI MEGJEGYZÉS: Ez a mű a disszociatív személyiségzavar és annak sokrétűsége iránti érdeklődésem, valamint az elvetemült, már-már betegesnek nevezhető életszemléletem közös gyermeke. Beszélgetőpartnere voltam több hasonló mentális betegségben és DID-ben (Dissociative Identity Disorder – disszociatív személyiségzavar) szenvedő embernek, és rettenetesen mélyre ástam a témában az elmúlt évek során. A leírt kórisme személyenként változó tünetekkel jár, a személyiségek kialakulásának körülményei változóak.
Összeesküvés-elmélet mániás vagyok, így megrögzötten hiszek abban, hogy Jongin és Kai két különálló lélektöredék, megvannak a maguk szerepeik, így ez, és az érdeklődésem kiváló táptalaja volt e FIKCIÓ születésének.
A leírt dolgok nem tükrözik hűen a valóságot, ami Jongin életét illeti, viszont a betegség maga valódi, és felfoghatatlanul borzalmas. Viselése nehéz, megértése szinte lehetetlen minden oldalról, együtt élni vele pedig hektikus és felemésztő. Remélem, sokan ezáltal betekintést nyerhetnek a mentális zavarok egyikébe, az azzal járó nehézségekbe, és remélem, ezek után senki nem fog azzal menőzni, hogy „Nekem is van öt énem, én is „skizofrén” vagyok!”. Igen, az én időmben ez még menőnek számított, remélem, azóta érvénybe lépett az evolúció vagy a természetes szelektálódás örök törvénye. :D
Fogadjátok sok szeretettel, és ne sajnáljátok a kritikát!
Persze, hát a szomszédnál még a fű is zöldebb, nem igaz?
Kim Jongin egy rémült, megalázott, darabokra hullott tízéves. Van egy szörnyeteg az életében, aki nem az ágy alatt rejtőzik, hanem a másik hálószobában alszik esténként, és az apjának nevezi magát. A szörnyetegnek van egy familiárisa, aki minden szörnyűség alkalmával alkoholban keresi a vigaszt az ignoranciájára, és az anyjának nevezi magát. Van egy legjobb barátja, Sehun, aki erről mit sem tud. Jongin jól teljesít az iskolában, mert tudja, hogy ha nem teszi, azt a szüleinek nevezett démonok nem nézik jó szemmel... csak borzalmassal. Jonginnak vannak falai, jó magasak, több méter vastagok, amik mögé bebújhat, ha lendül a kéz. Áttörhetetlenek.
Vagy mégsem...?
KORHATÁR: NC-17//18+, szigorúan!!!
FIGYELMEZTETÉSEK: Nemi erőszak, gyermekbántalmazás, durva nyelvezet, mentális problémák, grafikus leírások, kifordított valóságok
ÍRÓI MEGJEGYZÉS: Ez a mű a disszociatív személyiségzavar és annak sokrétűsége iránti érdeklődésem, valamint az elvetemült, már-már betegesnek nevezhető életszemléletem közös gyermeke. Beszélgetőpartnere voltam több hasonló mentális betegségben és DID-ben (Dissociative Identity Disorder – disszociatív személyiségzavar) szenvedő embernek, és rettenetesen mélyre ástam a témában az elmúlt évek során. A leírt kórisme személyenként változó tünetekkel jár, a személyiségek kialakulásának körülményei változóak.
Összeesküvés-elmélet mániás vagyok, így megrögzötten hiszek abban, hogy Jongin és Kai két különálló lélektöredék, megvannak a maguk szerepeik, így ez, és az érdeklődésem kiváló táptalaja volt e FIKCIÓ születésének.
A leírt dolgok nem tükrözik hűen a valóságot, ami Jongin életét illeti, viszont a betegség maga valódi, és felfoghatatlanul borzalmas. Viselése nehéz, megértése szinte lehetetlen minden oldalról, együtt élni vele pedig hektikus és felemésztő. Remélem, sokan ezáltal betekintést nyerhetnek a mentális zavarok egyikébe, az azzal járó nehézségekbe, és remélem, ezek után senki nem fog azzal menőzni, hogy „Nekem is van öt énem, én is „skizofrén” vagyok!”. Igen, az én időmben ez még menőnek számított, remélem, azóta érvénybe lépett az evolúció vagy a természetes szelektálódás örök törvénye. :D
Fogadjátok sok szeretettel, és ne sajnáljátok a kritikát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése